avagy kulturális ismeretek regényolvasás közben
Olvasni jó. A Love Reading ajánlói alapján pedig bőven lehet választani egy következő könyvet, melyből a nyelvtudáshoz szükséges számos kulturális érdekességet is megtudhatunk. A tanulás, az utazás bizony élvezetesebb, mint maga a célba érés, és Anglia egyik 2012-es felfedezettjének, Rachel Joyce írónak a The Unlikely Pilgrimage of Harold Fry című aranyos regénye lesz most erre a példa.
A pilgrimage nem egy image (bár találtam hozzá illusztrációt), hanem a pilgrim (vándor) szóból továbbképzett főnév, és vándorlást, zarándoklást jelent, főleg valamilyen szent vagy szokatlan helyre (eredete: a latin "peregrinus" azaz idegen, vándor, mely a 12. században került az akkori angol nyelvbe).
Az unlikely - ne tévesszen meg senkit, - a likely (valószínű, elképzelhető) szó ellentéte, azaz valami olyan dolog, ami hihetetlen, lehetetlen vagy valószínűtlen.
A számos lelkizős-utazásos bestseller közül a főhős miatt választottam ezt a regényt. Harold Fry egy egyszerű mai nyugdíjas, aki átgyalogol az egyik kis faluból a másikba, de fel egészen a skót határig. Mindezt azért teszi, mert úgy dönt, ezzel fogja életben tartani barátját: "I will keep walking and you must keep living”, írja neki.
(a kép forrása egy könyvesblog)
Az író stílusához méltóan és csodás angolsággal beszél a könyvéről, és amint meglátjuk őt, meghalljuk a hangját, megértjük, mit is jelent a subtle szó: finom, alig észlelhető. Ezt a jelzőt azért használják főleg írókra, regényekre, mert maga az író képes finom érzékkel szemléltetni azt, ami alig észlelhető. Megható, touching, amit Harold tesz, és élvezetesen egyszerű és érthető a sok apró sztori az emberekről és Angliáról (a könyv részletei a Love Reading honlapon).
Hogy kinek milyen kulturális érdekesség tűnik fel, az csakis az olvasó egyéniségétől, a részletek megfigyelésétől függ. Például nekem feltűnt valami az alábbi leírásban már rögtön a könyv elején:
"... the door of the telephone kiosk had closed behind him. He found the address and the telephone number, but his finger shook so hard he could barely tap the buttons to enter his pin code. He waited for the ringing tone, and..."
A kíváncsiságom miatt rákerestem, hogy mi is a helyzet most az utcai telefonfülkékkel, és bizony, legalábbis az egyik szogáltató szerint, erre is jó a hitelkártya, ezért kell a pinkód. Na, majd kipróbálom én ezt, ha legközelebb Angliába megyek!
Addig is utazzunk olvasva, akár az említett könyv segítségével! Figyeljünk a részletekre, tanuljunk és olvassunk néha egyszerű emberekről is, akik gyakran harcolnak a lehetetlen ellen, Rachel Joyce szavaival: "about ordinary people doing extraordinary things, doing something against the odds".
