Önéletrajzokat azért írunk, mert szakmánknak megfelelő tapasztalatainkat hansúlyozva szeretnénk megkapni az új állást. Nem kérdés, hogy szaknyelven írjuk, szakmai kifejezésekkel pontosan bemutatjuk magunkat.
Van egy kihagyhatatlan rész, ahol a nyelvtudásról kell írni, és sajnos ennél a szakasznál a legtöbben stílust váltanak, és köznyelvi általánosságokkal próbáljak nyelvi szintjüket meghatározni. Sokan az Europass sablont használják, de azt a "klassz" táblázatot kitörlik, és helyette beírják, hogy "angol - folyamatban lévő" "kommunikációképes" sőt azt is, hogy "passzív" vagy "fejlesztendő".
Pedig több mint 10 éve, hogy a Közös Európai Referenciakeret, a KER szintek megnevezései bevezetésre kerültek, éppen azzal a céllal, hogy mindenki büszkén bemutathassa a nyelvtudását vizsgabizonyítványok nélkül. Tavaly mi is felhívtuk a figyelmet, hogy létrejött egy magyar nyelvű tájékoztató és az önértékelést segítő honlap is (KER Online). Nagyon szakszerűen és részletesen leírnak itt mindent, olvashatunk magyarul a módszerekről, a több évtizedes kutatásról, a kategóriák kialakításáról, majd egyszerű feladatokkal tesztelhetjük is ismereteinket és nyelvi szintünket.
A KER hat szintjének megnevezései:
A Basic User (Alapszintű nyelvhasználó)
- A1 Breakthrough (Minimumszint)
- A2 Waystage (Alapszint)
B Independent User (Önálló nyelvhasználó)
- B1 Threshold (Küszöbszint)
- B2 Vantage (Középszint)
C Proficient User(Mesterfokú nyelvhasználó)
- C1 Effective Operational Proficiency (Haladószint)
- C2 Mastery (Mesterszint)
A szintenként értékelendő készségek:
- Understanding: listening and reading (Szövegértés: hallás utáni értés és olvasás)
- Speaking: spoken interaction and production (Beszéd: társalgás és folyamatos beszéd)
- Writing (Írás)
( részletes leírások itt találhatók)
Bevallom, nekem is nehéz megjegyezni ezeket a pontos szakmai megnevezéseket, pedig nyelvtanárként feladatom, hogy ezeket meg is tanítsam. Érzem, hogy van abban valami szimbolikus, hogy az önálló nyelvhasználó kategória a küszöbszinttől kezdődik. A B1 szinten már tényleg lehet a szakmához kapcsolódóan szakosodni, egy-egy készséget csak szinten tartani, másikat továbbfejleszteni, kiegészíteni (lásd nyelviskolánk kínálatát).
Biztosan nem véletlen az sem, hogy az Europass (az EU tanulást és álláskeresést segítő) honlapján a szlogen: Opening doors to learning and working in Europe. Márpedig ahol ajtó van, ott küszöbnek is lennie kell.
Egy történetbe ágyazva mindig könnyebb megtanulni az új szavakat. Megpróbálom, hátha sikerül.
Elindulunk, mint egy gyerek, egy könyvvel, egy ceruzával a zsebünkben, pár szavunkat néhányan már megértik. Hamarosan megtaláljuk a címet, a házat, még az előkerten vagy a sövényen is könnyen átvágunk (breakthrough). A felhajtó vagy a kapubejárat egy újabb állomás (waystage), majd ott az ajtó (l. opening doors ) Na, ez az a fránya küszöb (threshold), viszont innen már mehetünk egyedül! A küszöbön átlépve önállóan felfedezhetünk, és akár átalakíthatunk, bármit az épületben. Lehet ez a mi új otthonunk. Egyes helyiségekben nagy a belmagasság (ó, azok a pesti polgári lakások!), tágas a tér és ez mind a miénk: szabad választásunk van. Az egyik tökéletes lesz nappalinak, lehet a beszélgetés központja, kényelmes fotelekkel, kanapéval, könyvespolcok tucatjaival, sőt, a lemez- és DVD gyűjteményünk (a szövegértés szimbólumai) is elfér majd itt. A legkisebb helyiségből egyelőre lehet dolgozószoba, az írás helye, mert talán ez még nem olyan fontos az életünkben, csak később válik előnnyé (vantage).
De nem is folytatom. Sokféle szép lakás van, az otthonunk mindig egyedi. A legjobb (nyelv)tudásunk szerint alakítjuk, és bizony vannak, akik mesterien. Csak azon a fránya szinten sikerüljön átlépni, és végre büszkén hangsúlyozni a sokféleségünket egy közös (szak)nyelven!
